A héten alternatív világokkal foglalkozunk, így lássuk ezt a gyöngyszemet!
Üdv néktek Vadászok!
Hunter komától a hétre alternatív világokkal kapcsolatos feladatot kaptam. Ahogyan az lenni szokott, nem szeretnék ezúttal sem valami szokványos képregényt hozni. Korábban a blogon írtam a Spidergeddonról, vagy a Spiderverse több kötetéről, ajánlom azokat a cikkeket is a figyelmetekbe, ha érdekelnek az alternatív Pókemberek, és egyéb nyalánkságok. Amit viszont mára szerettem volna nektek hozni egy méltán közkedvelt író Neil Gaiman, és egy szerintem király rajzoló, Andy Kubert munkája, az 1602. Kezdjünk is bele.
„Barátként kérdeznek, érdeklődnek az
egészségem és a körülményeim iránt:
Ki rejtett el, amíg felnőttem?
Ki védett meg? Megcsókol-
tam-e az ördög farát mielőtt
kinőttek a szárnyaim?
Vannak más boszorkány-
fajzat barátaim?”
(Angyal a cellában leláncolva, részlet az 1602 című képregényből)
Jól indít a képregény. Az Erzsébet-kori Angliába repít minket, ahol egy furcsa vihar (dörög és villámlik, de sose esik) fokozza a kedélyeket, és persze az sem hagyja nyugodni az embereket, hogy sok furcsa képességgel megáldott ember jelenik meg a színen. A képregényben Nick Fury (Sir Nicholas) és Dr. Stephen Strange (a királynő udvari orvosa) játssza a legfontosabb szerepet. Fury, a királynő kémfőnöke próbál megakadályozni egy a királynő elleni merényletet, Strange pedig a vihar kiváltó okait és a világvége elkerülésének lehetőségeit kutatja.
A képregény rendkívül fordulatos és folyamatosan leköti a figyelmet, sok ismerős karakter bújik elő az alternatív univerzum mélyéről, hogy az ember végig mosolyogja az egészet. Matt Murdoch itt egy dalnok, aki mellesleg mesteri tolvaj is, Xavier professzor pedig Javier, aki a későbbi alteregójával egyezően a „megváltozott” fiataloknak próbál segíteni. De megjelenik Nick Fury apródjaként Peter, aki megmagyarázhatatlan módon vonzódik a pókokhoz (viszont semmi képessége nincs), vagy itt van a rabságba vetett Fantasztikus Négyes is.
A történet szerint a spanyol inkvizíció összejátszik Jakab skót királlyal, hogy az általuk szörnyszülöttnek tartott mutánsokat majd a királynő halála után szisztematikusan kivégezzék. Viszont Latvéria uralkodója, Otto von Doom gróf sem tétlen. Több ajándékkal beférkőzik a királynő bizalmasai közé, viszont az utolsó ajándéka tartogat egyéb meglepetést is… Közben Strange megtudja, hogy a Közel-Keletről a keresztes lovagok örökségével elindul egy küldönc. Ez pedig egy olyan fegyver lehet, amivel meg tudják akadályozni a világvégét. Ehhez viszont valakinek a legnagyobb áldozatot kell meghoznia.
Nem akarok minden poént lelőni, de az inkvizíciónak is vannak titkai, amik az elejétől kezdve sejthetőek, ugyanis nem mindegy, hogy a mutáns ki fia borja. Nem minden ördögfajzatnak kell máglyahalált halnia…
Nem is írnék róla többet, a képek magukért beszélnek. Viszont vigyázat, a képek spoilereket tartalmaznak.
Nekem nagyon tetszett a képregény, mind külalakjában, mind pedig történetében. A történet számomra kritikát fogalmaz meg a vallási fanatizmus ellen. Például hogyan következhet be az, hogy egy angyalt máglyán égethetnek meg ördögimádásért?
A rajzok szerintem gyönyörűek, Kubert digitálisan színezett ceruzarajzai a Rozsomák-Eredet kötetben is tetszettek. Nem szokványos, az biztos. Amik a magyar kiadás megjelenésében zavartak, azok Doom gróf szövegbuborékai voltak. Elég nehezen lehet olvasni ezeket a cirkálmányos betűket (lásd a képeken). Ez azonban nem rontott sokat az összképen, viszont a néhol előforduló helyesírási és írásjel hibák azért bosszantóak kicsit.
A képregény a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 47. számában jelent meg (Hachette, 2019.)
-Jimbo-
Képgaléria
