„Nézd, Cocteau nézete szerint ellenség vagyok, mert én gondolkozom. Mert én olvasok, hiszek a szólás szabadságban, a szabad választásban. Olyan fazon vagyok, aki szeret beülni egy késdobálóba, és kérni egy jó kis zsíros steak-et, egy cupákos körömpörköltet krumplival és koviubival. Imádom a koleszterint! Szeretem a szalonnát hagymával és a tojásrántottát. Kurva nagy kubai szivart akarok szívni a nemdohányzó helyeken. Meztelenül akarok rohangálni az utcán zöldre festett farokkal, és olvasni a Playboy-t magazint. Miért? Mert akkor éppen az esik jól, érted?” - Edgar Friendly
A heti témánk a Relicen a „píszí”. Hogy mi a tosz az a píszí? Na kapaszkodj az alsógatyádba, mindjárt elmagyarázom. A politikai korrektség egy angol kifejezés a political correctness rövidítése (PC -> kiejtve „píszí”). A píszí lényege, hogy úgy viselkedünk és olyan megfogalmazást használunk, amivel nem bántunk meg másokat (más vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségekhez tartozó embereket). Na ezzel csak annyi a baj, hogy ezáltal egy baromian unalmas és steril világot kapunk, ahol mindenki álságosan jópofizik a másikkal.
Tévedés ne essék, az emberek jogait tiszteletben kell tartani, sajnos még a súlyosan hülyékét is, de a túlzott udvariasság és az, hogy mindenkinek mindent el kell nézni, átvet bennünket annak a bizonyos lónak a túloldalára, és a cél amelyet elérni vágytak vele, még inkább egymás ellen fordítja az embereket, ahogyan az megtörténik az egyik kedvenc akciófilmemben is, az 1993-as Pusztítóban.
A régi szép időkben, amikor még készültek igazi akciófilmek, ha azt is mondták, hogy az erőszak nem helyes, mégis rendszerint azzal oldották meg a problémákat! Ezek a filmek egyszerűek voltak, mint a faék, de nem is a bonyolultságért szerettük őket, hanem mert színtiszta élvezetet jelentettek. A ma bemutatásra kerülő mozi, pedig ennek remek példája. De mi is az alapsztori?
John Spartan egykoron a legjobb zsaru volt, ám a kegyetlen és rafinált bűnöző, Simon Phoenix rajta is kifogott. Phoenix úgy intézte a dolgait, hogy ha el is kapják, akkor is „ártatlan” legyen, és Spartant vádolják egy rakás ember haláláért. Ennek következtében mind a kettőjüket egy modern börtönbe zárták, ahol egy jégkockában várták, hogy kiolvasszák őket. A jövőben azonban egy sajnálatos és kellően vérgőzös hiba után Phoenix elszabadult, így az akkori kor rendőreinek (mivel ténykedésük javarészt beszéderkölcsi szabálysértések kiszabásában meg is állt) nem volt más választásuk, mint Spartant is visszahozni, hogy az ódivatú bűnözőt, egy ódivatú zsaruval állítsák meg…
A film megszületését baromi nagy problémák övezték elejétől a végéig, ám ez gyakrabban van így, mint azt a hollywoodi álomgépezet résztvevői szívesen beismerik. A forgatókönyvön egy halom író dolgozott, akik mind mást akartak kihozni belőle. A végső változatot Daniel Waters vetette papírra - őt Joel Silver producer a Ford Fairlane kalandjaiból hozta magával, de a neve feltüntetése nélkül tovább javítgatott rajta Fred Dekker (A ház; Visszakézből). Lori Petty-t (akit nálunk talán a Tank Girl vagy a Kő egy csapat filmekből ismerhetitek) a forgatás kellős közepén cserélték le Sandra Bullockra, akinek egyénisége tette a szerepet működőképessé.
Az utómunkálatokról az is sokat elmond, hogy Joel Silver producer azt a Stuart Bairde-et hívta segítségül a vágószobába, akit akkor szoktak, ha már úgy hullámzik a fostenger, hogy meg kell menteni a filmet. Vele aztán teljes mellékszálakat dobtak a kukába. Csak sokadik megnézésre tűnhet fel, hogy egyes szereplők nyom nélkül tűnnek el. Erre a sorsa jutott a Stallone öreg haverját játszó Bill Cobbs is, akit eredetileg Wesley Snipes ölte volna meg, ám a készítők még időben felismerték, hogy ez a felesleges és ósdi fordulat csak megtörné a cselekmény lendületét.
De van az a szint, amikor már rohadtul nem érdekli az embert, hogy a film, milyen logikai hibáktól hemzseg, vagy milyen idétlen színészi teljesítményeket vonultat fel, illetve az is mellékes ilyenkor, hogy Rob Schneider is odatolja a képét néhány jelenetben, hiszen olyan egysorosokat puffogtatnak Stallonéék, amiket a mai napig felemlegetnek az emberek. Nincs olyan pillanata a filmnek, ami ne vált volna mára már klasszikussá, és ne csapnánk oda Stallone vagy Snipes neve mellé. Ez a film nem a tökéletességével maradt fent a köztudatban, hanem azért, mert szabad teret adtak a dialógusoknak és a főhősöknek. Mellékkarakterek? Történet? Kit érdekel, amikor Stallone és Snipes folyamatosan osztják egymást, méghozzá fergetegesen. Sajna akkoriban a két legnagyobb sztár, Stallone és Arnold nem kerültek együtt a filmvászonra, de azért így sem lehetünk szomorúak, hiszen Snipes is nagy névnek számított a 90-es években, mi több az egyik legnagyobb akciósztár volt. Tehát okos húzás volt Pengét betenni fő gonosznak, aki ráadásul lubickolt a szerepében.
A Pusztító nem csak az akciók terén jeleskedik, és nem csak a két vadállatot teszi középpontba, hanem a humort is, mely a bemutatott jövőképből származott. Nincs cigi, nincs sózott étel, és még a WC papírt sem használják… helyette valami tengeri kagyló van, aminek a használati szabálya a mai napig ismeretlen, és az elméletgyártók azóta is kedvelt beszédtémája. Egy olyan jövőbe csöppent John Spartan, ahol nincsenek fegyverek, nincsenek harcra kiképzett rendőrök, és még a csúnya beszédet is büntetik. A szexet már meg se merem említeni, mert valamilyen szinten az is tiltott volt.
Ezek az idétlen jövőbeli szabályok elképesztően jó humorforrásnak bizonyultak, és amin akkor nevettünk, hogy mennyire képtelenségnek hatnak, mára egyre inkább megvalósulni látszanak. Nyilván nem létezhet ilyen világ, csak a felszínen, ezt nagyon hatásosan meg is mutatják nekünk. Marco Brambilla rendező viszont nem akart arról elmélkedni, hogy milyen világot alkottak maguknak az emberek, ennek milyen filozófiai, lelki és pszichológiai mélységei vannak.
Minden idők egyik legnagyobb akciófilmjének - amely még azt is megjósolta előre, hogy Schwarzeneggerből politikus lesz - az a legfőbb tanulsága, hogy a világ elképesztően unalmas mániákus emberek nélkül és még egy patkányburger is jobb, mint bármelyik saláta. De hogy hogyan törlik a seggüket a jövő emberei, az rejtély marad!
Én Ben voltam, sziasztok!
Képgaléria
