A hét témája tudjátok a „be nem váltott remények”, ezért ma egy nem annyira tanulságos mesét hoztam nektek, nem annyira csoda gyerekekről.
Sziasztok Kedves Gyerekek!
A hét témája tudjátok a „be nem váltott remények”, ezért ma egy nem annyira tanulságos mesét hoztam nektek, nem annyira csoda gyerekekről.
Egy megmagyarázhatatlan világszintű jelenség során negyvenhét különleges gyermek születik váratlanul olyan anyáktól, akik korábban nem mutatták jelét terhességnek. A milliomos feltaláló, Reginald Hargreeves a gyermekek közül hetet örökbe fogad. Amikor ennek okáról faggatják, mindig csak annyit válaszol: „Hogy megmentsem a világot. “
(Részlet az Umbrella Academy #1 hátsó borítójáról, Vad Virágok Könyvműhely, 2019.)
Adott a fenti helyzet, kedves gyerekek. Na de hova is lyukadunk ki? Miben különböznek az Esernyő Akadémia szuperhősei más szuperhősöktől? Hogy valaki szemében annyira nem szuperek.
Hargreeves, aki önmaga is földönkívüli, egy elég elnyomó, mérgező szülő látszatát kelti, akinek nem lehetett megfelelni, hiába tettek ezek a gyerekek bármit. Legalábbis nekem ez jött le, ahogy a hősök viszonyulnak az „apjukhoz”.
Első kalandjukban a gyerekek megküzdenek a zombi Gustav Eiffel gyilkos robottal, aki el is repül az űrhajóvá alakult Eiffel toronnyal. Erős kezdés nagyon. Majd egy snitt. Köszönjük, már el is vesztettük a fonalat.
Az Akadémia tagjai szépen felnőttek és mostoha apjuk temetésén jönnek össze újra, ugyanis majd’ 10 évre elszakadnak egymástól. Nekem úgy jött le, hogy a csapat egyik tagjának halála vezetett ehhez.
Megtudhatjuk szépen lassacskán, hogy a gyerekek közül Vanya Hargreeves sajnos semmilyen képességgel nem rendelkezett (azon kívül, hogy fantasztikusan hegedült), ezért soha egy bevetésen nem vehetett részt, így alapjáraton depressziós kislány volt – az apja állandóan letorkolta –, majd ugyanilyen felnőtt is lett. Simán átérezhető a karaktere, hogy pont ezért több figyelemre vágyik. Simán lehet belőle egy irtó király főgonosz nem?
Az Ötös számú gyerek még egy nagyon érdekes karakter, és nekem személyes kedvencem, aki időutazó képességgel rendelkezik, viszont az apokalipszis utáni időkben ragad úgy 50 évre, mert nem tudott visszautazni a jelenébe. Amikorra rájön a titok nyitjára, szépen megöregszik, viszont visszatérése sem mondható zökkenőmentesnek, ugyanis 60 éves lelke ellenére egy nem öregedő 10 éves testbe kerül. Meg is van a cél, meg kell akadályozni az apokalipszist, amihez a legnagyobb segítség az akadémia tagjai lehetnek.
Az Apokalipszis Szvit egy olyan muzsika, ami megfelelő hangszeren játszva előidézi a világvégét. Az Orchestra Verdammten (egy okkult halálmániás szekta :D) nem rendelkezik ilyen hangszerrel, viszont a karmesternek van egy világrengető terve.
Beférkőzik a szuperhősökben csalódott Vanya Hargreeves bizalmába, akit rávesz, hogy segítsen neki előidézni a vágyott apokalipszist, azaz legyen ő is a zenekar tagja. Valamiféle kísérlet elvégzésével Vanyából megalkotja a legerősebb szuperhőst, a Fehér Hegedűt, aki egy vonórántással kettéfűrészeli a karmestert (lásd a képet, direkt elmostam, mert a belek, meg a vér, tudjátok), majd pedig az Ötös majmának robbantja ki az agyát, amikor az „elnyomó” akadémiára támad. Ugyanis kiderül, Reginald azért viselkedett úgy Vanyával, ahogy, mert félt a benne lakozó hatalomtól.
Ötös baromira bepipul Vanyára, ezért egy revolver segítségével kiloccsantja a Fehér Hegedű agyát (lásd szintén a képet), majd a hősök közösen megmentik a világot.
A kötetben még olvashatunk sztorikat a karakterek megalkotásáról (nagyon vicces) és pár rövidke történetet az apokalipszis szvit előttről (ezek szintúgy marha viccesek).
Nagyon tetszett a kötet, szórakoztató olvasmány, viszont az egy kicsit zavart, hogy többször olyan „miaf!”!&” érzés uralkodott el rajtam, hogy mit is olvasok éppen. Nem annyira helyez el a világában, hanem egyből belecsap a lecsóba. Kicsit nehéz felvenni a fonalat, többet olvastam volna a szuperhősök megjelenésének okairól. Lehet a következő részben kiderül? Viszont többször felröhögtem, annyira bizarr néha Gerard Way humora.
A rajzokról annyit, hogy Gabriel Bá valszeg elég nagy Mike Mignola (Hellboy és társai) fan lehet, mert képi világában, a négyszögletességben nagyon hozza a stílust. Viszont külön kiemelném a színeket, amik fantasztikusak. Tényleg nagyon egyben van az egész.
A képeket a képregényből fényképeztem (forrást lásd fentebb).
-Jimbo-
Képgaléria
