Fury

Előre, előre, háromszög!
Hátra, hátra kör!

Sziasztok Vadászok!

Ahogy azt már ezerszer és még egyszer említettem, – és már biztos unjátok is – nem származom épp tehetős családból, így ez gyerekként eléggé lekorlátozta a lehetőségeimet. Sok dolog kimaradt akkoriban és igazából azóta is…

Nem tanultam hangszeren játszani, nem voltak szponzoraim sem a futásban, sem a fociban, hiába volt tehetségem mindkettőhöz és nem volt játékkonzolom, amikor a Street Fighter épp betört a köztudatba.

Persze sok egyéb is van, ami kimaradt, mint a cápaetetés testközelből, az intravénás drogok, vagy hogy bekerüljek a Rock-történelem nagy 23-asai közé, de hát ez van.

Viszont nagyon sok mindent kihúzhattam már a bakancslistáról, hiszen vezettem Ferrari-t és Harley Davidson-t, játszottam színházban, méghozzá nem is kis közönség előtt, beutaztam a fél világot, megtanultam egy rakás nyelvet, megismertem rengeteg kultúrát és vallást és magas szinten művelek többféle harcművészetet, mint amit egy átlagos ember egyáltalán ismer.

Volt szerencsém kipróbálni magam a bokszolók körében, karate-ztam, judo-ztam, megismerhettem a különbséget a thai boksz, a kick boksz és a muay thai közt, megtanultam a legsportszerűtlenebb módokon lefegyverezni egy embert és körbe tekerni a csuklóját háromszor – a krav maga-ra gondolok – és még sorolhatnám, milyen módokon tanultam meg esni és pofont tűrni, de a kedvencem örök időkre a capoeira marad. Akkora szabadság van benne, annyi energia és olyan módon vezeti le a feszültséget, a dühöt és a mindennapos fájdalmakat, ahogy azt egyetlen harcművészet esetében sem tapasztaltam.

A forgások; a ginga, tehát a szünet nélküli jobbra-balra ingázás; a szaltók és a kecsesebbnél kecsesebb pörgőrúgások és különféle mozdulatok gyönyörűvé teszik az egyébként kegyetlen harcmodort, amit kitalálói csakis úgy űzhettek, hogy egyfajta ősi táncnak álcázták.

Mind közül ez a kedvenc harcművészeti stílusom, amit szabad időmben a mai napig szívesen űzök a kertben, ha épp nem zavar, hogy a szomszédok valószínűleg bolondnak néznek.

És ha már szóba került a capoeira, akkor muszáj megemlítenem Lateef Crowder-t, akit manapság talán minden kockának illik ismerni, hiszen részint ő A MANDALORE-I, de a „testét adta” a Deadpool 2-ben, kaszkadőr és tanácsadó volt a Batman v Superman-ben, a Feláldozhatókban, de még az Éli könyvében is, ahol egyébként a neve a stáblistára sem került fel…

Viszont sok alkalommal nem csak tudását és harcművészeti ismereteit adta a legtöbb esetben kasszasiker alkotásokhoz, hanem arcát is.

Gonosztevő volt Tony Jaa ellen, harcolt a Vitathatatlan 3-ban, részt vett az Alkonyat 2. részében, a Halálos Iramban 7. részében egy milliárdost alakított – persze a tanácsadás mellett – és ő játszotta Eddy Gordo-t a Tekken című filmben, ami valljuk be: sajnos nem lett egy világszám…

De hát sajnos általában ez jut osztályrészül a videojáték adaptációknak.

Hogy miért nem lett jó a film?

Egyszerűen azért, mert hiteltelen.

Anna és Nina Williams egyszerű lotyók lettek a kérlelhetetlen szuperkémek helyett, Marshall Law egy nagypofájú, köpködő láma, aki hallomásból sem emlékeztet a játékból ismert Bruce Lee hasonmásra, de ugyanez mondható el Steve Fox-ról, vagy akár Christie Monteiro-ról is.

Egyik sem az, amit vártunk volna a játékok alapján.

Kettő kivételtől eltekintve.

Ez a kettő egyike a fent említett Lateef Crowder Eddy Gordo-ja - bár belőle is egy drogdíler stricit csináltak – és a film egyik „főgonosza”, Bryan Fury, aki ugyancsak eléggé motiválatlan a játékból ismert alteregójához képest, de legalább őrületében és harci stílusában hozza, amit egy megállíthatatlan pusztítógéptől elvárhatunk.

Amíg Eddy ez egyik leggyakrabban használt karakter a videojáték 3. részében, addig Bryan-t jóval kevesebben használják és szeretik, – a statisztikák szerint – aminek több egyszerű oka is van.

Az egyik és leginkább kézenfekvő, hogy míg Eddy az első perctől játszható karakter, addig Bryan-t úgy kell behozni, hogy hat különböző karakterrel végigjátszuk az arcade módot, úgyhogy mire kipróbálhatjuk az élőhalott elit katonát, addigra egy csomó másik karakternek a működését megismerhettük… már aki…

Ugyanis sokan – és most tegye fel a kezét, aki így van vele – úgy játszunk verekedős játékokat, hogy agyba-főbe püföljük a szegény kontrollert, vagy a billentyűzetet, különösen akkor, ha a játék még új számunkra. :)

Eddy karakterével nem kell nagyon aggódnunk ilyen esetben, hogy mit is nyomjunk, hiszen ha elkerüljük az ütéseket és csak megállás nélkül „pumpáljuk a két lábat”, akkor is igen látványos kombóknak lehetünk szemtanúi és igen nagy sebzést vihetünk be a gépnek, vagy a mellettünk bosszankodó tesónak, havernak, osztálytársnak igazán rövid idő alatt.

Ennek ellenére aki Bryan-t választja bajnokaként, annak nem elég, ha acélkemény ökleire és félelmet nem ismerő megjelenésére alapozza áhított győzelmét, hiszen minden egyes mozdulatát jó alaposan kell időzítenie.

Bryan nagyon nagyot üt és még nagyobbat rúg, de minden támadásnak a megfelelő pillanatban kell nekiállni, ha nem akarunk egy nagy luft után egy még nagyobb pofonba belenézni.

A harmadik dolog pedig, hogy Bryan egyértelműen rossz karakter.
Míg Eddy videóiban megismerhetjük szeretett mesterét és az ígéretet, amit neki tett, addig Bryan esetében semmi mással nem szembesülhetünk, csak a vég nélküli, tomboló őrülettel és a vággyal, hogy mindent és mindenkit elpusztítson.

A játékban szinte mindenkiben van valami jóság, még Heihatsi-n is látszik sajnálkozás, mikor az eszméletlen unokáját, Jin-t kidobatja a helikopterből.

Egy szó, mint száz, Bryan vagy gonosz, vagy őrült, vagy esetleg mindkettő egyszerre.

A kedvencem, amikor bevisz egy gyomrost, majd mikor megáll egy pillanatra, hogy bemutassa díjnyertes sátáni nevetését, még szépen meg is fordítja a harcosok irányát, ugyanis az ellenfelet úgy vágja földhöz, mint mosóasszony a vizes ruhát… :D

Egyébként hiába Bryan ereje, Eddy gyorsasága, vagy Lei „részeges karatemester” stílusa, a játékban a kedvencem Mokijun.

Az élő fa, gyakorlóbábú, aki minden meccs alkalmával más stílusát használja.

Fantasztikus! Hiába van a játékban egy random select mód, Mokujin maga is ez az opció.

A fiatalkori csóróságomtól eljutottam egészen egy fabábúig, úgyhogy úgy érzem, ütöttem a vasat, amíg lehetett, de most letészem a lantom.

Köszönöm, ha elolvastad a cikkemet! :)

Ui.:
Amúgy ha vannak még itt hasonló eszementek, akik szeretik Bryan karakterét, akkor jelzem, hogy a PureArts most tervezi piacra dobni 1/4-es méretben.

Az előzetes képek és a stúdióról szerzett tapasztalataink alapján egy fantasztikus alkotás lesz.

Természetesen majd bemutatjuk. ;)

By Hunter