„Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, ő értük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.” (Részlet : Stephen King Az című könyvéből)
Ezen a héten egy olyan vérszomjas teremtményt hoztam nektek, amelyet egy gyerekekből álló csapatnak sikerült legyőznie. Aminek tagjai egytől egyig meg nem értett gyerekek, akiket minden egyes nap durva iskolai szívatásnak tesznek ki, de egy nap fordul a kocka és ők lesznek azok, kik megmentik a városka lakóit . Ez a lény már évszázadok óta, mészárolja Derry lakóit, úgy hogy azoknak fel sem tűnik, miféle entitás ragadja el 27 évente szeretett családtagjait. A szörnyű titokra a számkivetett gyerek csapat derít fényt.
És, hogy kik is ők? A vesztesek klubja. Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált.
Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele, hogy a jelenlegi és az eljövendő generáció gyermekeit soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az.
Pennywise, pontosabban Az, Stephen King egyik gyermekeként látta meg a napvilágot 1986-ban, amely mára már igazi horror klasszikusnak számít. Többször is filmvászonra vitték, első verzió 1990-ben jelent meg, amelyben a táncoló bohócot Tim Curry alakította, majd 2017-ben következett az újra kiadott változat, amiben Pennywise (Bill Skarsgard) már korhűbb és félelmetesebbé vált a mai technika segítségével.
És, hogy az író miért pont egy bohócot szemelt ki, az ő ikonikus szörnyének? Azért, mert a bohócoktól való félelem nem modern kori trauma. Eredete évezredekkel ezelőttre nyúlik vissza. Az uralkodókat már az ókori Egyiptomban, Kínában és a Római Birodalomban is szórakoztatták bohócok, akik bizonyos előjogokat élveztek. Vicceset csinálhattak olyan dolgokból és emberekből is, amiért más súlyosan meglakolt volna. Tréfáikkal görbetükröt állítottak a társadalomnak.
Éppen ezért a bohócoknak volt egy sötét oldaluk is, fel nem nőtt gyerekek ők, akiknek humorába mindig keveredett egy kis gonoszság is. Sőt az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy a szokásostól eltérő, túlzott arc sminkjük is félelmet válthat ki a gyermekekből, emiatt a gyerekek nem a biztonsággal és a vidámsággal hozzák összefüggésbe ezeket a figurákat, mint régen. Így kialakulhat a bohóciszony ördögi köre.
Az, egy ősi földönkívüli entitás, amelynek voltaképpen nincs is igazi valója, csak az három kavargó fénygömb, amit a filmvégén láthatunk. Több, különböző alakot tud váltani, hogy a frászt hozza a kiszemelt áldozataira, hogy a félelem édeskés íze átjárja majd a testüket, így igazi csemegék lesznek a lény számára. Mindig olyan alakot ölt, hogy a kiszemelt személyből a legnagyobb félelmet váltja ki. Legkedveltebb formája a bohóc, így könnyen közel kerülhetett a gyanútlan gyerekekhez, akik naivan bele estek Pennywise csapdájának.
Szerintem Az alakja, és a velejáró félelmek kivetülései, mintha csak arra késztették volna a gyerekeket, hogy ideje felnőni, és szembe kell nézniük a saját életükkel.
Én Arwen voltam köszönöm, hogy ismét velem tartottatok, nézzetek be, majd a gallériába.
Képgaléria
