„A sors csak újból és újból fordul, fel sem tűnik, de letérsz az útról. Csakis az embert, ki bármibe belevág, várja egy fényes új kor. Remegsz már, hogy a múltba révedsz, a biztos útról lásd hová tévedsz. Minek a holnap, ha ma kell, hogy élj!”
A Hősakadémia mondanivalója és szellemisége már az első rész megtekintése alatt átjött, és ahogy kedvenc sorozataim esetében, indulhatott is a darálás.
Eredeti címén a Boku no Hero Academia, egy ékes példája a shounen manga műfajnak. Az ilyen sztorik alapeleme a humor, a küzdelmek és a folyamatos verseny önmagunkkal, és persze egymás ellen, hogy a lehető legjobbak legyünk. A Boku no Hero Academia pontosan ezt a témát dolgozza fel, avagy hogyan válhat egy átlagos kissrácból a világ egyik legnagyobb hőse. Már a körítés is eléggé figyelemfelkeltő: a sorozat világában az emberiség 80%-a valamilyen szuperképességgel rendelkezik. Nem az a furcsa és szokatlan, ha valaki szárnyakkal a hátán repked, vagy villámok és energia gömbök cikáznak az ujjai között. Hanem az, aki még az átlagosnál is átlagosabb. Emberibb és hétköznapibb az átlagnál is.
Ebben a helyzetben ismerkedünk meg a fiatal Izuku Midoriya-val, aki abba a bizonyos 20%-ba tartozik, akik semmilyen erővel nem rendelkeznek. Emiatt sokszor kigúnyolják, zaklatják az iskolában és barátai sincsenek. Mondanom sem kell hogy Midoriya legnagyobb álma, hogy egy nap belőle is szuperhős lesz azonban már a történet elején kiderül, hogy erre semmi esélye sincs.
Midoriya, gúnynevén Deku, épp ezért megszállottan rajong a szuperhősökért, szinte mindent tud róluk amit tudni lehet, már-már fanatikus szinten. Legnagyobb példaképe a hősök közül is toronymagasan, a szuperhős ranglétra csúcsán álló All Might, aki már majdnem egy Supermen szintű hérosz. All Might nemcsak azért különös mert a legerősebb a szuperhősök közül, hanem mert rettenthetetlen mosollyal az arcán ment életeket.
"Akármennyire is rettegsz, mosolyogj, hogy kimutasd: nincs semmi baj! Hiszen ebben a világban azok a legerősebbek, akik képesek mosolyogni."
Egy nap Midoriya-t megtámadja egy gonosztevő, és az éppen arra tévedő All Might menti meg. Később, amint a szörnyeteg elszabadul és több ember életét sodorja veszélybe, Midoriya a saját életét kockáztatva lép közbe hogy segítsen. All Might felismeri az fiúban rejlő potenciált és saját fiatalkori énjét, így elhatározza hogy a szárnyai alá veszi őt.
Amint az hamarosan kiderül: All Might napjai meg vannak számlálva egy korábban elszenvedett sérülés miatt, ennek következtében képességeit és mesébe illő izmos küllemét csak ideig-óráig tudja fenntartani. Mivel All Might ereje és ideje csökken, egészségi állapota egyre romlik, már egyre nehezebben tudja fenntartani a legyőzhetetlen hős és béke szimbólumát, ezért elhatározza, hogy egy intenzív és kemény 10 hónapos fizikai tréning után átruházza erejét, a “One For All”-t (Egy Mindenkiért) Midoriya-ra.
Midoriya, felruházva ezzel az isteni hatalommal beiratkozik a legelitebb szuperhős képző iskolába, hogy a legnagyobb szuperhős lehessen belőle. Azonban amint az hamarosan kiderül, Midoriya teste annyira gyenge, hogy nem képes használni és irányítani a “One For All”-t anélkül, hogy ne szenvedne el súlyos testi sérüléseket iszonyú fájdalmak közepette, ami miatt eleve hátrányból indul a többiekhez képest.
Az iskolában meg kell birkóznia számos, olykor lehetetlennek tűnő feladattal és helyzettel, életveszélyes kalandokkal és megpróbáltatásokkal. Ezek a tesztek sokszor eléggé kegyetlenek, de egyben nagyon ötletesek is, főleg amikor a diákoknak meg kell küzdeniük All Might-tal gyakorlásképpen, aki ugyancsak tanít az iskolában.
Mialatt Midoriya lassan kezdi megérteni, és megtanulja irányítani újonnan szerzett képességét, szembe kell néznie nemcsak az iskolán belüli kihívásokkal, hanem a diákok életére törő, újult erőre kapó gonosz erők és szuperképességek támadásaival is. Hamarosan kiderül hogy a gonosztevők fő célja többek között az iskola befolyásának és a szuperhősökbe vetett hit aláásása és elpusztítása – All Mighttal együtt.
Mivel All Might egyre nehezebben tudja fenntartani a békét és rettenthetetlen mosolyát, Midoriya-nak vészesen fogy az ideje hogy átvegye All Might helyét és pozícióját, miközben kétségbeesetten próbál megfelelni a tanárok, és az iskola magas elvárásainak.
Midoriya osztályából rengeteg érdekes karaktert, személyiségeket, és személyes tragédiákat ismerhetünk meg, ami miatt ezúton is le a kalappal az írók előtt. A tanárok közül a kedvencemet, Radírfejet az eltörlő hőst emelném ki. A manus olyan, mint egy végletekig elgyötört Batman és Piton professzor keveréke, és hanyag nemtörődömsége mögött egy igazi mestertaktikus manipulátor rejtőzik. Imádom!
A harcok nincsenek túlzottan elnyújtva. Nem jellemző rá a Dragon Ballban megszokott harcrendszer, amikor két hónapig csak egymás arcába üvöltenek az ellenfelek és erőlködnek, mint egy szorulásos medve a bokorban. A csaták itt látványosak és mozgalmasak. További pozitívum a Boku no Hero Academia zenéje, ami remekül kiegészíti és az érzelmek teljes skáláját adja hozzá a történethez. Az első éved magyar főcímdala telitalálat.
A My Hero Academiánál persze klisésebb anime rajzfilm keresve sem létezik. Ott a főhős, akinek nincs szuper ereje, aztán mégis lesz. A tanár, akire még bőven ráfér a tanulás, hogyan legyen tanár. Az iskolarendszer a vizsgákkal, egymásnak uszított harcokkal, az egységes rossz megjelenése, és mindezeken túl az a fajta szuperhős jelenség, amely napjainkban a képregényfilmek korában, a csapból is folyik. Annyi eltéréssel, hogy a hősök itt szakmaként űzik a tevékenységüket, hősügynökségek menedzselése mellett, amihez talán legjobban a The Boys képregények és sorozat hőseinek globalizált kapitalista működését tudnám példaként felhozni.
De mégis mi a titka a Boku no Hero Academiának? Mi az ami miatt rákapsz a Hősakadémiára? Ha egy szóval kéne megfogalmaznom, a lélek. Hiába volt ugyanaz a felállás, mint megannyi animében, hiába forgattam a szemem, hogy ez is ugyanaz, ezt is láttam már, mégsem tudtam legyinteni és azt mondani, hogy nem érdekel, mert azonnal éreztem a karakterekből és a történeteikből sugárzó masszív érzelmeket. Azonnal volt kivel azonosulni.
Marvel képregény rajongóként akaratlanul is az X-Men jut eszembe a sorozatról. Vannak áthallások a két mű között. Hős iskola, kiskorban előbukkanó képességek stb. Ám a japán világszemlélet ad neki nem kevés csavart. Ilyen például, hogy a hősöket elismeri és finanszírozza az állam. Egy hősökből álló társadalomról beszélünk, ahol szinte nem is éri meg gonosztevőnek lenni, mert egy gonosztevőre öt hős jut minimum. Kivéve akkor, ha a gonoszok ennek a társadalomnak a megbuktatásán dolgoznak. Hamis bálványokról, jogtalanul kapott és használt címekről beszélnek ezek a rosszfiúk, ám egy hőst minden gonosztevő elismer, aki pedig nem más, mint All Might. Ez a kettősség és annak szimbolikája pedig engem nagyon megfogott, hogy valójában mi rejtőzik a hős ruha alatt, képletesen és igazából is. Ez pedig a harmadik évad legnagyobb csatájában mutatkozik meg, amikor egyszerre láthatjuk mindkét formáját, mikor az utolsó erejével, a lesoványodott formájában is képes harcolni, mert visszaemlékszik rá, honnan is jött, hol kezdte, mi volt a célja és hogy most mi is az. Fény legyen a gonoszságtól fullasztó éjszakában. Ezek a célok pedig mind útmutatással szolgálhatnak számunka is egyszerű nézőknek, mert látjuk magunk előtt ezt az embert, aki ezer sebből vérzik, s mégis ökölbe szorítja a kezét és bevisz még egy ütést.
Én Ben voltam. Köszönöm, hogy velem tartottatok, és adjatok egy esélyt ennek a remek mangának, vagy a belőle készült animénak. Ha pedig ennél is többre vágytok, próbáljátok ki a My hero academia alapján készült, nemrég kiadott mobiljátékot, a Strongest hero-t. De mindezek előtt vegyétek szemügyre a galériát, amelybe, mint mindig, most is sok érdekességet gyűjtöttem nektek.
Képgaléria
