Engedjétek meg, hogy elkalauzoljalak Benneteket egy fantasztikus világba, amelynek sikereihez hatalmas reményeket fűztek, jobban mondva leginkább a multimilliomos, John Hammond.
„Az életet nem lehet kordában tartani.
Az élet kiszabadul, új területekre tódul, új korlátokat dönt le, fájdalmasan, néha veszedelmesen.”
Engedjétek meg, hogy elkalauzoljalak Benneteket egy fantasztikus világba, amelynek sikereihez hatalmas reményeket fűztek, jobban mondva leginkább a multimilliomos, John Hammond.
A siker elmaradt, köszönhető a természettel szembeni alázat hiányának. A be nem váltott remények keserű szájízt hagytak maguk után. És így kapcsolódik heti témánkhoz, hiszen csodálatos „gyerekekről” és az általuk be nem váltott reményekről szól mai történetem.
Ebben a különös világban John Hammond és tehetséges tudósai létrehoznak egy parkot, amelyben nem az elefánt az fő attrakció. Hanem valami egészen rendkívüli jelenség. A jelenség neve pedig nemes egyszerűséggel a „Dinoszaurusz”.
És mégis hogyan sikerült mindezt létrehozniuk? Csupán egy csepp vér kellett hozzá.
Egyetlen csepp vér, több milliárd DNS láncot tartalmaz, az élet építőkockáit. Tudni illik, a DNS lánc egy élőlény tervrajza. 100 milliárd évvel ezelőtt kihalt állatok – mint a Dinoszauruszok – itt hagyták számunkra és számukra is a tervrajzukat, csak tudni kellett, hogy hol keressék. 100 milliárd évvel ezelőtt, akárcsak manapság, voltak szúnyogok és mint manapság, állatok vérét szívták, az őslényekét is. És előfordult, hogy a vérszívás után a moszkitó rászállt a faágra és beleragadt a gyantába.
Sok-sok idő múlva a fagyanta kemény lett, majd megkövült, mint egy dinoszauruszcsont, de a szúnyogot megőrizte magában. A megkövült fagyanta, amit borostyánnak hívunk, sok millió évet várt a belezárt szúnyoggal, amíg rá nem leltek a Jurassic Park kutatói. Különleges eljárással kivonták a rovarból a benne őrzött vért és tessék, már rendelkezésükre is állt a Dínó-DNS. A teljes DNS lánc 3 milliárd genetikai kódot tartalmaz.
Ha napi 8 órán át másodpercenként megnéznénk 1-1 ilyen képet, 2 évig tartana végig nézni a teljes DNS sort, olyan hosszú és mivel olyan régi, ezért tele van lyukakkal.
Ügyes génsebészeik segítségével megtalálták a hiányzó részeket és béka DNS-t használtak fel, hogy kitöltsék a folytonossági hiányokat.
Ezek után már könnyen és egyszerűen, klónozással létre tudtak hozni egy új életformát.
A korábban már említett Jurassic Park sorozat első mozifilmje akkora sikert aratott, hogy a Sideshow Collectibles egy egész sorozat „szoborparádét” adott ki belőle.
Van szerencsém most bemutatni Nektek egy diorámát, egy típust melyet az elsők között dobtak piacra.
A dioráma „Amikor a Dinoszauruszok uralták a földet” nevet viseli. A legnagyobb szárazföldi húsevő a Tyrannosaurus és a kegyetlen ragadozók, a Raptorok harcát hívatott bemutatni ez a napjainkban is ősleletnek számító műremek.
Erősen limitált példányszámban jelent meg, mindössze 750 darab látta meg a napvilágot.
Viszont, ha ez a szám élő T-rexeket vagy Raptorokat jelentene, akkor azt hiszem igazán bajban lennénk.
Kategóriájában annyira népszerű ez az irányzat, hogy a mai napig folyamatosan jelennek meg a témában újabb és újabb szemrevaló alkotások, különböző stúdióktól.
A dioráma nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. A kevesebb néha több, ez a kijelentés ebben az esetben is helytálló.
Nincs túlzsúfolva a kép, nincsenek tele pakolva felesleges, oda nem illő, zavaró tényezőkkel.
A hatalmas T-rex könnyűszerrel végez a rátámadó Velociraptor-okkal. A Raptorok összehangolt támadási tervvel rendelkeznek, de még így sincs esélyük a hatalmas hüllő ellen. Az egyiket éppen a szájában tartja és készül keresztbe lenyelni, míg a másik a hátát vakargatja a 15 cm-es acélkemény visszahúzható pengeéles karmával, oly kevés sikerrel, hiszen csak minimálisan tudja megsebezni.
A Dínók festése és kidolgozottsága csúcsszuper, remek munkát végeztek a művészek.
A zöldnek ezerféle árnyalatában tündököl. Testüket végig tarkítják a ráncok és a rücskök mint, ahogy egy őslényhez illik.
Amit én hiányoltam a festésnél, az a még több vér látványa. Élénkebb színű és sokkal több vér azért szerintem még elfért volna a csata résztvevőin.
A talapzat oldalán a híres felirat található „Jurassic Park” élénk narancssárga-sárga színnel kifestve, ez ismerős lehet minden rajongónak, hiszen a filmben is ugyanez a dizájn látható a park hatalmas kapuján.
Néhány régészeti lelet is megtalálható még a felületén, csontok hevernek össze-vissza. A heves harcok közepette, nem figyeltek oda milyen káoszt okoznak maguk körül.
Ami még nagyon ötletes, az a szikladarab, amelyen egy lábcsont maradt állva, és a kő oldalát végig fosszíliák díszítik.
Nekem, mint Jurassic Park rajongónak nem kérdés, hogy tetszik-e. Annyit biztosan kijelenthetek ezután a dioráma után, hogy kell az összes szobor, ami a témában készült. Mindet akarom magamnak és természetesen Nektek is, bemutatni.
Méretek:
- Magasság: 30 cm
- Szélesség: 33 cm
- Súly: 4 kg
- Anyaga: műgyanta
Értékelés:
- Az alapvető konstrukció, azaz a mű részei mennyire illeszkednek egymáshoz, mennyire tartják magukat, mennyire stabil a kialakítás: 10/7 (az oldalán kapaszkodó Raptorral vigyázni kell, csak egy ponton van rögzítve és az nem a legbiztonságosabb úgy).
- Általános dizájn, azaz a karakter testtartása, öltözéke, egyéb kiegészítői és maga az egész koncepció mennyire adja át a várt összhatást: 10/8 (nagyon szépen elkapták a jelenetet, viszont kicsit „vérszegény” lett a Raptor halála).
- Végül, de nem utolsó sorban számomra a portré kidolgozottsága jelenti a szobor egyik fő sarokkövét: 10/7 (a T-rex arca nagyon szép lett, a Raptorok portréján dolgozhattak volna még a művészek).
Képgaléria
